Két gyerekes anyuka!
Elég sokat mondták kedves ismerőseim vigasztalásként - amikor sopánkodtam a kilók és kinézetem miatt - hogy ugyan már két gyereked van. Ezt az első pár alkalommal még talán el is hittem, de idővel kezdett bosszantani, hogy nehogy már ennyi legyen. 31 éves fiatal nő vagyok, valóban két pici gyerekkel, de ez nem lehet mentség. És ekkor elhatároztam valamit tennem kell. Hozzá kell tegyem a párom és a barátaim sem bántottak sosem a kinézetem miatt. Engem annál jobban zavart, hogy már semmi sem jön rám. Akadt viszont egy nagyon kedves barátom, aki mindig őszinte volt velem. Egyszer azt mondta viccesen, hogy inkább szülök még egy gyerkőcöt, csak ne kelljen lefogynom!
Mint később végig gondoltam a probléma nem is a gyerekvárással kezdődött. Csak később döbbentem rá, hogy az esküvőnk utáni 3 évben sikeresen felszedtem 10 kg-t, amit észre sem vettem és ekkor lettem várandós. Jött a boldog várandóság ideje, az állandó evési vággyal és "ezt most megérdemlem" nassolással. Sikeresen felszedtem 20 kg pluszt, amit úgy gondoltam nevetve leadok szülés után. El is kezdtem futni és gyermekem 1 szülinapjára vissza is fogytam szülés előtti súlyomra. Igen ám, de jött a következő gyermek áldás és újabb 20 kiló plusz. Na ez már komolyabb téma, tél, két pici gyerek, négy fal.... Nem hogy fogyni kezdtem volna, hanem még 5 kilót felszedtem. Hogy pontosítsak 65 az esküvőn 87 két gyerkőccel, mindez 6 év alatt.
Úgy döntöttem valami edzésre kell járnom, ahová fix időpontra kell menni, mert a futásra mindig találtam valami indokot, vagy nem tudtam egyeztetni a családdal. Teljesen véletlen volt, hogy Robi órájára mentem. Heti háromszor volt órája reggel. Elmentem és önszorgalomból elkezdtem a vacsora időpontra figyelni és elhagyni az esti nasit. Ezzel két hónap alatt lement 5 kg. Elég büszke voltam, hogy nem kell nekem segítség majd én megcsinálom egyedül. Ekkor indult Robi január eleji fogyi klubja, de nem voltam benne biztos akarom-e. A véletlenen múlt, hogy egyik edzés után Robi a recepció előtt üldögélt egyedül, így mégis megkérdeztem mit gondol, tud-e nekem segíteni. Mosolyogva közölte velem, hogy ápr. - májusra meg lesz a kitűzött 68 kg. Én ezt persze kicsit hitetlenkedve vettem - hiszen már februárt írtunk -, de belevágtam. A diétától féltem a legjobban, mert sosem tudtam tartani magam az előre meghatározott étrendekhez.
Tavaly áprilisban sikeresen elértem a 68 kg-t. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy szinte nevetve csináltam végig. Természetesen nekem is voltak mély pontjaim, de olyankor összeszorítottam a fogam és azt mondogattam magamnak "akkor is megmutatom nekik!" és elég gyorsan voltak eredményeim, így nem adhattam fel. A legnagyobb segítség számomra Robi két napos visszajelzései voltak. Nagyon kellett a külső kontroll, hogy jó úton haladok, vagy ha hibáztam mire figyeljek oda. A fogyásnál talán még nagyobb eredmény, hogy saját magamat győztem le, mert bebizonyítottam magamnak, hogy meg tudom csinálni! Pedig nem hittem magamban.
Még egyszer köszönöm a sok-sok biztatást!!!
Most egy év elteltével még mindig találkozok ismerősökkel akik dicsérik a végeredményt. Közben visszamentem dolgozni és büszkén mosolygok az embereken, amikor döbbenten kérdeznek vissza, két gyerkőce van?
Annyira durva, hogy ennyi idő után is elérzékenyültem, ahogy leírtam. Annyira sok pozitív visszajelzést kapok, amit még soha. Teljesen újjászülettem.