ez nagyon nehéz, mármint minden...... A főzés, az egész család, főleg, ha nem támogatnak, és még arról nem is szólva, hogy nap mint nap meg kell küzdeni saját magunkkal. Végig nézni, hogy ők milyen jóízűen esznek, persze azt, amit te főztél külön nekik, míg te a diétás kajád eszed, és számtalanszor felteszed a kérdést magadban, hogy miért kínzod magad! Az edzésekről úgy érsz haza, mintha agyonvertek volna, az izomláztól fáj mindened, nincs kedved semmihez, de muszáj ellátni a családod. Erre kell számítani, ha az ember elhatározza, hogy belekezd a fogyókúrába, és mégis mi éri meg benne akkor? Az, hogy az emberek elismeréssel néznek rád, amikor megmondod hány kilótól szabadultál meg, az, hogy látod a lábujjaidat :) , nincs légszomjad, már utoléred a gyerekeket, újra tudsz mosolyogni. A legfontosabb, ráébredsz, hogy még mindig kívánatos, szexis nő vagy, aki után megfordulnak a férfiak az utcán.....
Nem könnyű, számtalanszor lesz, hogy felakarod adni, vagy fel is adod, de gondold végig, nem lenne jobb 38-as, 40-es méretű ruhákat hordani?